Teniszkönyök: probléma, amely nem csak a sportolókat érinti

A laterális epicondylitis, más néven teniszkönyök, a felső végtag egyik leggyakoribb fájdalmas betegsége a könyök környékén. Bár a név a tenisz által híressé vált tipikus mozgásból származik, valójában bárkit érinthet, aki túlzottan és egyoldalúan terheli a csuklófeszítőket, azaz azokat az izmokat, amelyek a kézfejet az alkar felé húzzák.

A betegség etiológiája

A betegség nevének történelmi háttere van, mivel nagyon gyakori volt a teniszezőknél. Az alkarizmok ismételt túlterhelése a lendítő mozdulatok során, különösen a backhand ütés során, apró mikrotraumákhoz vezet az ínban.

Ha nem gyógyulnak kellőképpen, ideális feltételek alakulnak ki az ín degeneratív elváltozásaihoz (úgynevezett tendinózis), amelyet fájdalmas gyulladásos reakció kísér a tapadási területen, ezt nevezzük laterális epikondilitisznek.

Klinikai tünetek és diagnózis

Klinikailag a betegség fájdalomként jelentkezik az oldalsó epikondilitus (a felkarcsont csontos nyúlványa, amely a könyök oldalán tapintható) területén, amely súlyosbodik súlyemelés, összenyomódás és csuklónyújtás hatására.

A betegek gyakran számolnak be csökkent szorítóerőről és a mindennapi tevékenységek nehézségeiről. Kezdetben a fájdalom csak erőkifejtés során jelentkezik, de előrehaladottabb stádiumokban nyugalmi állapotban is fennállhat. Akut stádiumban a tapadás körüli duzzanat is megfigyelhető, míg krónikus lefolyásban az alkarizomzat hipotrófiája jelentkezik. Jellemzőek a reflexváltozások és a könyökízület korlátozott rugalmassága is.

Az oldalsó epikondilitisz számos, monoton mozgásokat végző fizikai munkásnál fordul elő (pl. termelési munkások, festők, villanyszerelők). Az előfordulási gyakoriságát a felnőtt lakosság körülbelül 1-3%-ára becsülik, a 35–55 éves korosztályt érinti leginkább.

A diagnózis elsősorban a klinikai vizsgálaton alapul, amely a kórtörténetből származó adatokon és a fizikális vizsgálat során észlelt jellemző tüneteken alapul. Tipikus a tapintásos érzékenység az oldalsó epikondilus területén és a pozitív provokációs teszteredmények (pl. ellenállt csuklónyújtás vagy kézfogás). A képalkotó vizsgálatokat, például az ultrahangvizsgálatot vagy az MRI-t főként differenciáldiagnózisban vagy a konzervatív kezelés sikertelensége esetén alkalmazzák.

Kezelés

A laterális epikondilitisz kezelésének első lépése a konzervatív megközelítés, amely magában foglalja a mozgásrendszer módosítását és az érintett felső végtag kímélését. A kezelés fő célja a fájdalom enyhítése, a gyulladás megszüntetése és a normális végtagfunkció helyreállítása.

A fizioterápia különböző módszereket ötvöz, a lágy technikáktól és a csuklófeszítők izometrikus gyakorlataitól kezdve a fizikoterápiáig, például az ultrahangig, lézerig vagy lökéshullámig. Az akut fázisban jegelés ajánlott, és gyógyszerek adhatók a fájdalom és a gyulladás enyhítésére.

A rendszeres pihentető gyakorlatok, a könnyű masszázs és a megfelelő tapaszolás szintén fontos részét képezik a megelőzésnek és a rehabilitációnak. A tapasz segít csökkenteni az izomfeszültséget, míg a masszázs elősegíti a vérkeringést. Az önmasszázshoz nagyszerű eszköz az úgynevezett tüskés sün - kis masszázslabda, amelyet bármikor használhat, akár a munkahelyi szünetben idején is.

Otthoni testmozgás

Otthoni testmozgáshoz elegendőek olyan eszközök, mint kis töltött palack vagy törölköző. Csak üljön le, helyezze az alkarját a combjára vagy az asztalra úgy, hogy a csuklója szabadon nyúljon a szélén túl, és fogja meg a palackot a kezében. A kéz a kiinduló helyzetben függőlegesen felfelé néz, és a csukló mozgatásával lassan forgassa el az alkarját úgy, hogy a tenyér felfelé (szupináció), majd lefelé (pronáció) mutasson.

A törölközővel a csavarást is utánozhatja. Súlyosabb fájdalmas esetekben csak izometrikusan - azaz minden más mozgás nélkül – szorítsa össze a törölközőt a tenyerében. Ha a fájdalom nem korlátozza, vagy megelőző gyakorlat részeként, dinamikus szorítást is végezhet mindkét oldalon.

Prognózis

Súlyosabb esetekben kortikoszteroid injekciókat veszik fontolóra, és ha a konzervatív kezelés nem jár sikerrel, műtétet kell alkalmazni.

A laterális epicondylitis prognózisa általában jó, ha a kezelést korán elkezdik, és a beteget tájékoztatják a megelőző intézkedésekről, mint például a munkaergonómia optimalizálása, az alkarok rendszeres nyújtása és erősítése, valamint a monoton tevékenységek rendszeres szünetelése.

Ha azonban a betegséget elhanyagolják, vagy nem kezelik megfelelően, krónikussá válhat, amikor a fájdalom állandósul, és jelentősen korlátozza az életminőséget. Ezért fontos, hogy ne becsüljük alá az első tüneteket, és szakember segítségét kérjük.