Az indítópontok kérdése a gyógytornában

Egy mondatban a szakirodalom szerint azt mondhatnánk, hogy a triggerpont a fokozott ingerlékenység helye, amely nyomásra lokálisan érzékeny, átterjedt fájdalom, esetenként átvitt vegetatív tünetek, propriocepció változásának forrása. Nos, nézzük meg közelebbről ezt a kérdést.

Fájdalmat, sorvadást, mozgáskorlátozást és számos egyéb kellemetlen szövődményt okozhatnak az első ránézésre ártalmatlannak tűnő triggerpontjai. A probléma általában mechanikai sérüléssel vagy túlterheléssel kezdődik. És ez alatt nem csak a sportteljesítményből adódó túlterhelést értjük, az izmokat a rossz mozgási sztereotípiák, vagy a rossz testhelyzetben való alvás vagy a hosszú távú semmittevés is túlterhelheti.

Egy másik eset, amikor a triggerpontok közvetve aktiválódhatnak, a belső szervek betegsége vagy az ízületek működési zavara, ami túlzottan megterheli a környező izmokat. Egyes esetekben nem is kell tudnunk róluk, máskor pedig egészen egyértelműen láthatóak.

Ha nem távolítják el őket, akkor úgynevezett lánckompenzációs hatás jön létre. Olyan jelenségről van szó, amikor a szervezet a legyengült izom működését igyekszik pótolni, helyette egy másik izomnak kell dolgoznia, és végső soron azon is triggerpontok keletkeznek. Ezért fontos a korai diagnózis.

Hogyan lehet azonosítani az indítópontot?

A triggerpont klinikailag egy merev izomkötegben 2-6 mm méretű feszült és fájdalmas csomóként nyilvánul meg. Ennek a jelenségnek sokféle elnevezése van, amiket talán már hallott – pl. tendomyosis, myotendinosis, myogelosis vagy fibrositis.

Milyen indítópontokat ismerünk?

Bár a triggerpontokat aktív, látens, műholdas, elsődleges és másodlagosra osztják, manapság a kutatásban és a klinikai gyakorlatban csak aktív és látens pontokra különböztetik meg őket. Az aktív triggerpont felelős a spontán fájdalomért, megakadályozza az izom teljes megnyúlását, gyengíti az izmot, és gyakran fájdalmat közvetít a kompresszió során.

Ez a fájdalom diffúz, ezért nagyon nehéz lokalizálni. Előfordulhat, hogy paraesthesia vagy hypoesthesia érzése van, és ezek bizonyos betegségeket is utánozhatnak (pl. vakbélgyulladás, szívbetegségek). A fájdalom intenzitása az akut "trigger" során a nap folyamán változik. Fokozódik az izom igénybevételekor, nyújtáskor, hosszan tartó izomrövidítés vagy ismételt megfeszítés során. Az időjárásra is reagál, hideg és nedves időben, vírusfertőzés vagy stressz esetén rosszabbodik.

Másrészt egy látens triggerpont, nevezhetjük "alvónak" is, klinikailag nem mutat fájdalmat, csak tapintáskor fájdalmas. De ez a mozgási tartomány korlátozását és az érintett izom gyengülését okozhatja. Balesetből vagy sérülésből való látszólagos felépülés után több évig is fennállhat.

A látens triggerpontok tankönyvi példái a trapézizom felső részének. Jelenlétük bizonyítéka a feszültség vagy a mozgáskorlátozás érzése a fejhajlásban.

A triggerpontokra hatva nemcsak lokális, hanem átvitt fájdalom és egyéb szenzoros és vegetatív tünetek is előidézhetők, amelyek a tapintás helyétől eltérő távolságra lévő zónákban nyilvánulnak meg.

Az átvitt fájdalom reflexelváltozások, funkcionális ízületi elzáródások vagy belső szervek betegségei által okozott fájdalom, amely klinikailag a rendellenesség helyétől távol jelentkezik. Az átvitt fájdalom zónájában található triggerpontokat, amelyeket más triggerpontok váltanak ki, szatelitnek nevezzük.

A jó hír azonban az, hogy hatékonyan távolíthatjuk el a triggerpontokat, ha azonosítani tudjuk őket. Ehhez nincs szükségünk semmilyen speciális felszerelésre, csak a kezünkre, az érzésünkre és a türelemre, vagy olyan eszközökre, amelyek ezeket a pontokat összenyomják (pl. labda- vagy hüvelykujjvédő). A trigge pontokkal való munka a rehabilitáció nagyon fontos és hatékony része.