A mélystabilizációs rendszer működési zavarai

A mélystabilizációs rendszert egyszerűen mondva saját, természetes izomfűzőnkként írhatjuk le. Nemcsak támogatást jelent számunkra, hanem védelmet és megelőzést is jelent a fájdalmak és a sérülések ellen a mindennapi tevékenység során. Az erősítő gyakorlatok nem nehezek és érdemes naponta végeznünk, főleg, ha egyébként nem űzünk olyan sportot, amely a test közepét erősíti.

A mélystabilizációs rendszer jelentősége a tartás- és a mozgásstabilizációban

A mély stabilizációs rendszer (MSR) kulcsszerepet játszik a helyes testtartás megőrzésében és a mozgásszervi rendszer stabilizálásában. Leírhatjuk szilárd keretként is, ami minden mozgástevékenység feltétele.

Ez a rendszer magában foglalja a mély gerincfeszítőket, a membránt, a hasizmokat és a medencefenék izmait. Aktiválódik statikus terheléskor, például állás vagy ülés idején, valamint a felső és az alsó végtagok bármilyen célzott mozgása során. Fő szerepe, hogy megvédje a gerincet a túlzott terheléstől.

A stabilizáció funkciója és jelentősége

A testtartás stabilizálása alatt a test aktív testtartását értjük külső erőkkel szemben. Az automatikus, optimális stabilizáció ontogenetikás fejlődésen alapul, tudatos erőfeszítés nélkül megy végbe és genetikailag kódolt.

A gerinc tartásstabilizálása az antagonista funkciójú izmok összehangolt működésének eredménye. Ezek a központi idegrendszer által irányított izomkölcsönhatások biztosítják a gerinc stabilitását az extenzorok és a hajlítók egyensúlyán keresztül.

A hasi (elülső, has) és a háti (hátsó, hát) izomzat közötti kölcsönhatás döntő fontosságú a gerinc megfelelő működéséhez és a károsodástól való védelemhez. Elsősorban szagitális stabilizálást foglal magában, amikor a rekeszizom síkja és a medencefenék párhuzamos helyzetbe kerül. A hasi területen az ágyéki gerinc hasi oldalról stabilizálódik az intraabdominalis (belső hasi) nyomás növelésével.

A stabilizáló funkciók zavarai és a MSR diszfunkció kapcsolata a fájdalommal

Ha megsértik a központi idegrendszer által irányított izomkölcsönhatást, az izomegyensúly felborul. A felszíni izmok túlzott aktivitásában, a gerincszegmensek elégtelen védelmében és a krónikus túlterhelésben nyilvánul meg.

Az elégtelen stabilitás hibás mozgásmintát is okozhat. Ez az állapot gyakran vezet vertebrogén (gerinccsigolyák és környező struktúrák) rendellenességekhez, hátfájáshoz és neurológiai hiányosságokhoz, különösen a lumbosacralis (szakrális) területen.

Gyakorlatok a mélystabilizációs rendszer izmainak erősítésére

A fizioterápia célja az egyes izomcsoportok közötti egyensúly támogatása, a mélystabilizációs rendszer működésének javítása. Ennek a rendszernek a megfelelő gyakorlatokkal történő megerősítése jelentősen csökkentheti a fájdalmat és helyreállíthatja a mozgásszervi rendszer megfelelő működését.

Ez biztosítja a kóros elváltozások megelőzését és a mozgás optimalizálását. Például a DNS módszer, az SM rendszer vagy a Pilates nagyon gyakran használt és hatékony gyakorlatok.

Az alap a helyes légzés, melyet a hasi rekeszizom légzés aktiválásával gyakorolhatunk. Hason fekve, hajlított térddel tudatosan lélegezzünk a hasi területre, közben pedig segítünk a kezünkkel - tenyerünket arra a területre helyezzük, amelybe lélegezni szeretnénk. Vagyis úgy lélegzünk a tenyerünkbe, hogy azok felemelkedjenek. A kezünket az alhasra vagy a has oldalára tesszük. Előfordulhat, hogy első alkalommal nem tudunk simán levegőt venni a kiválasztott területre, de ne essen kétségbe, az edzéssel ez elmúlik.

Másik példa a gyakorlatra a híd - hanyatt fekve, hajlított térddel, az ülőizmok megfeszítésével lefejtjük a medence és a hát alsó részét a talajról, néhány másodpercig tartjuk a felső pozíciót, és elalvási pozíciót. Figyelünk a kereszttartomány hajlítására. A gyakorlatot a másik láb kinyújtásával módosíthatjuk, így csak az egyik támasztó lábbal fogunk emelni. Több ismétlést és váltakozó lábakat végzünk.

A következő gyakorlatban négykézláb vesszük fel a pozíciót, térddel és tenyérrel a talajon. A csípő- és vállízületeknek 90°-os szöget kell zárniuk. Ebből a kiindulási helyzetből egyszerre nyújtjuk ki a jobb karunkat és a bal lábunkat és fordítva. Ennek a pozíciónak a végrehajtása során a test közepének szilárdan kell maradnia, mint az elején, anélkül, hogy a súlyt előre vagy hátra mozgatná.

Végül felvesszük a pozíciót a háton, kezek szabadon a test mellett, a hát alsó részét a talajra toljuk, és ez így lesz a gyakorlat teljes ideje során. A lábakat úgy emeljük fel a talajról, hogy a térdek 90°-os szöget zárjanak be, vagyis a mellső lábak párhuzamosak legyenek a talajjal. Mindkét lábával felváltva helyezze a sarkát a talajra, és térjen vissza az eredeti helyzetbe.

Számos gyakorlat létezik, amelyek segítenek az erős izomfűző felépítésében, amely napi támogatást nyújt és enyhíti a fájdalmat.