A láb rehabilitációs diagnózisai 1: szenzomotoros funkció és a cipő problematikája

A lábfej a kirakós játék első darabja az ember testtartásának és a mozgás sztereotípiáinak átfogó értékelésében. Megbízhatóan viselik egész testünk súlyát, és ősidők óta lehetővé tették számunkra, hogy gazdag proprioreceptor készlettel tájékozódjunk a terep minőségéről és az abban való mozgásunkról. Milyen funkciókat kell betöltenie a cipőknek, és mi a helyzet a barefoot cipők modern trendjével?

Szenzomotorika

Ezek szerint a láb funkciója magában foglal egy szenzomotoros összetevőt. A szenzomotorika az érzékszervek, vagy érzékelésük és testmozgásuk kölcsönhatása élő szervezetekben.

Az érintés, a bőr környezettel való érintkezése révén a test olyan fontos információáramlást kap, amely elengedhetetlen a térben és a saját testben való tájékozódáshoz. Mint már említettük, a felület a terep "olvasójaként" működik, és általában minél fiziológiásabb a felület helyzete a szkennelés során, annál árulkodóbb információkat olvas le. Következésképpen minél magasabb a központi idegrendszerből származó feldolgozott válasz kimenetének minősége, annál pontosabb a láb instabil vagy egyenetlen terepre adott reakciója, a legkisebb mozgásszegmenshez való differenciált beállítással.

A szenzomotoros funkció fejlődésének első akadálya a ruházat, amely módosítja a felület érintkezését a környezettel. A második akadály a cipő, amelyet a terep minőségével kapcsolatos természetes információk szűrőjeként is jellemezhetünk.

A harmadik akadály maga a terep. Az évek során jelentős változások mentek végbe a lábunk által érzékelt terepen. A változatos terep síkfelületté vált, de ahhoz, hogy minden érzékszerv optimálisan tudja beállítani a funkcióját, a lehető legszélesebb információs spektrumra van szüksége.

Számos módszer létezik, amely támogatja a láb szenzomotoros funkciójának fejlesztését. Freeman angol ortopéd dolgozott fel elsőként ismereteket a bokaízületi instabilitás etiológiájáról és az átnevelési és megelőzési lehetőségekről. A cikk második részében A szenzomotoros stimuláció módszertana néven ismert átfogó terápiás megközelítésről lesz szó.

A lábbeli problematikája

Megoszlanak a szakmai közvélemény vélemények a lábhibák megoldásáról. Egyesek azon a véleményen vannak, hogy a hibát csak a lábboltozat kifejlődése után szabad korrigálni, pl. a harmadik életév után. Vannak, akik először a gyakorlatot használják korrekcióhoz, mások azonnal passzív korrekciót írnak elő ortopéd talpbetétekkel.

Ezek a talpbetétek mindig rontják a láb szenzomotoros funkcióját, újabb rugalmatlan rétegként működnek a talp és a talaj között. Néha csak a talpbetét kopásából derül ki, hogy az ember a szokásos módon használja a lábát a cipőben, mert nem csak arról van szó, hogy a lábfejet a párnához képest megfelelő helyzetben rögzítse, hanem ebbe a pozícióba történő berakásáról és megfelelő rögzítéséről is.

A lábbelinek két alapvető funkciót kell betöltenie, nevezetesen a láb sérülésektől való védelmét és a láb melegítését. Ez egyébként nem korlátozhatja a lábfejet, de a mai lábbelik nem tartják tiszteletben ezeket a szempontokat.

Napjainkban nagyon sok szó esik a mezítláb járás kérdéséről. Az úgynevezett barefoot cipők, azaz olyanok, amelyek felépítésüknél fogva a mezítláb járást szimulálják. Nincs sarkuk, és vékony talppal vannak felszerelve, aminek köszönhetően a láb képes érezni az egyenetlenségeket. Állítólag segítik a jobb testtartást, a stabilitást és a természetesebb lábtartást, ami hozzájárul a mozgásszervi rendszer erősítéséhez, közvetve pedig segít például hát- és térdfájdalmak esetén. Mielőtt azonban elkezdené használni az ilyen cipőket, ne felejtsen el néhány tényt.

Szervezetünk évek óta hozzászokott egy bizonyos mozgási sztereotípiához. Egy új szokáshoz való alkalmazkodás eltarthat egy bizonyos ideig. Ha egy életen át klasszikus cipő viselése után hirtelen átvált a barefoot cipők aktív használatára, az sokkoló lesz a szervezet számára. Azonnali testreakció lép fel, például hátfájás formájában. Ez a jó szándékú változás kezdetben kellemetlen klinikai problémákat okozhat a mozgásrendszerben.

Fokozatosan meg kell szokni a lábbeli cseréjét, és hozzá kell igazítani azokhoz a körülményekhez, amelyek között az ember leggyakrabban mozog. Különbség van aközött, hogy az egész nap mozgásban lévő és a munkahelyén egész nap mozdulatlan ember lábbelijét választja. A mezítláb járás akkor igazán előnyös, ha tiszteletben tartjuk szervezetünk fokozatos alkalmazkodását a változásokhoz.