Szkoliózis vagy gerincferdüléses testtartás? Különbségek a rehabilitációban

A legtöbb ember ismeri a szkoliózis kifejezést. Nem csak „ferde hát”, hanem hátfájást, a vállak vagy a medence aszimmetriáját, korlátozott mozgásképességet és súlyosabb esetekben akár légzési problémákat is okozhat. Azonban két gyakran összekevert kifejezés a gerincferdülés és a gerincferdüléses testtartás. Bár első pillantásra hasonlónak tűnhetnek, különböző állapotokról van szó, eltérő okokkal, prognózissal és kezeléssel.

Szkoliózis – definíció és diagnózis

A gerincferdülés a gerincoszlop egyenes tengelyétől való állandó eltérése, ami egy háromdimenziós deformitás – a gerinc nemcsak oldalra hajlik, hanem a saját tengelye körül is forog. Ez egy változó súlyosságú szerkezeti deformitás, az enyhe, kezelést nem igénylő esetektől a jelentős deformitásokig, amelyek negatívan befolyásolhatják a belső szervek működését.

A súlyosság, azaz a görbület mértékének felmérésében a kulcsfontosságú paraméter a Cobb-szög. Ezt röntgenfelvétel alapján mérik, ahol meghatározzák az úgynevezett végcsigolyákat (a görbület tetején és alján a legferdébb csigolyákat). Egy vonalat húznak a felső csigolya felső lemeze mentén, egy vonalat az alsó csigolya alsó lemeze mentén, és ezekből a vonalakból merőlegeseket húznak. A közöttük lévő szög a Cobb-szöget jelenti.

Tudományos tanulmányok szerint a 10°-os határ a minimális kritérium a gerincferdülés diagnosztizálásához. 20°-ig terjedő szög esetén betegmonitorozást és testmozgást javaslunk, 20-40°-os szög esetén fizioterápia és fűző viselése szükséges (különösen növésben lévő betegeknél), 40-50° feletti szög esetén pedig érdemes megfontolni a sebészeti kezelést.

Gerincferdüléses testtartás

Míg a gerincferdülés a gerinc strukturális deformitása, amely progresszióra hajlamos, a gerincferdüléses testtartás funkcionális és gyakran visszafordítható állapot. Nem valódi csontdeformitás, hanem az izomegyensúly felborulásának, a fájdalomkompenzációnak (pl. porckorongsérv esetén), a helytelen mozgási szokásoknak vagy az aszimmetrikus terhelésnek a következménye.

A jó hír az, hogy az ok megszüntetése után a gerinc normalizálódhat. Gerincferdüléses testtartásban tehát nincs csigolyaelfordulás, a gerinc szerkezetileg normális, és az eltérés aktív korrekcióval vagy hanyatt fekvő helyzetben eltűnik. A röntgenfelvételek mellett az Adams-tesztet (a hát megfigyelése mély előrehajlás közben) is alkalmazhatjuk a diagnózishoz.

A rehabilitáció és a masszőr szerepe

A gerincferdülés és a gerincferdüléses testtartás rehabilitációja főként a megközelítés céljában és intenzitásában különbözik: gerincferdülés esetén a görbület progressziójának lassítására, a gerinc, a légzés és az izomszimmetria korrekciójára összpontosít (gyakran specifikus módszereket, például Schroth-módszert alkalmazva), és kombinálható fűzővel, míg gerincferdüléses testtartás esetén elsősorban a funkcionális ok kiküszöböléséről van szó - azaz az izomegyensúlyhiányok beállításáról, a mozgássztereotípiák javításáról, a stabilizáló rendszer erősítéséről és a helyes testtartás gyakorlásáról, a legtöbb esetben nagyon jó prognózissal.

A masszázs kiegészítő, de rendkívül fontos szerepet játszik a gerincferdülés kezelésében. Célja nem a gerinc korrekciója, hanem a test izomfeszültségének oldása és a lehető legjobb funkcionális egyensúly helyreállítása.

A masszázzsal javíthatjuk az izmok vérkeringését és táplálását, csökkenthetjük az egyoldali izomfeszültséget, és növelhetjük saját testünk érzékelését. A legmegfelelőbb technikák a klasszikus masszázs, a hát- és nyakreflex masszázs, a lágy technikák, a köpölyözés és masszázs, vagy a triggerpontokra fókuszált masszázs.

A masszőrnek azonban figyelnie kell a vendég helyes testtartására, és kerülnie kell a fájdalmas pozíciókat és a gerinc már deformált részeire nehezedő túlzott nyomást. A masszőr szempontjából ezért átfogóan kell érzékelnie a vendéget, nemcsak izomfeszültségek halmazaként, hanem funkcionális egészként, ahol minden eltérés más szerkezetekre is hatással van.