Az izmok egyensúlyhiányának következményei: Felső és alsó keresztezett szindróma

Jelenleg a fizioterápia területén egyre gyakrabban találkozunk a mozgásszervi rendszer funkcionális zavaraival, melyeket felső és alsó keresztezett szindrómának nevezünk. Ezek a szindrómák a túlterhelt és legyengült izomcsoportok izomegyensúlyának felborulásának következményei. Következményeik rossz testtartás, fájdalom és a mozgásszervi rendszer csökkent működése.

Ez nem csupán esztétikai vagy funkcionális probléma; a kezeletlen egyensúlyhiány súlyos mozgászavarokká fejlődhet. Éppen ezért a korai diagnózis és a célzott gyógytorna az egészséges, funkcionális mozgáshoz való visszatérés kulcsa.

Az izmok egyensúlyhiányai

Az izmok egyensúlyhiánya vagy egyensúlyzavara a mozgásszervi rendszer egyoldalú túlterheltsége következtében alakul ki, akár speciális sportedzés, akár helytelen életmód, túlnyomórészt ismétlődő mozgások miatt.

Ez funkcionális egyensúlyhiány két fő izomcsoport között - a testtartási (tónusos), amelyek hajlamosak túlterhelni és megrövidülni, és a fázisos, amelyek hajlamosak a gyengülésre.

Az izmok kiegyensúlyozatlansága növeli a sérülések kockázatát is, különösen azokon a területeken, ahol az amúgy is legyengült vagy rosszul működő szerkezetek ismételten túlterheltek. Ezt az állapotot nem csak a mozgáshiány okozhatja, hanem az is, hogy csak bizonyos izomcsoportokat ismételten megmozgatnak, ami szintén gyakori jelenség a sportolók körében.

Kiegyensúlyozatlanság előfordulhat rosszul beállított edzési terhelés esetén is, amikor bizonyos izmok túlaktiválódnak, míg mások passzívak és nem kellően aktívak maradnak. A lerövidített testtartási izmok gátolhatják a legyengült izmok aktivitását is, csökkentve azok reagálási képességét még a célzott erősítő edzésekre is.

Ez finom változásokhoz vezethet a testhelyzetben, ami nem fiziológiás stresszhez vezethet az ízületekben és az ínakban. Ezek a hosszú távú egyensúlyhiányok szerkezeti változásokat okozhatnak a mozgásszervi rendszerben, sőt degeneratív betegségekhez is vezethetnek.

Upper Crossed Syndrome (UCS)

A felső keresztezett szindróma a nyaki és a mellkasi gerincet, a vállat és a lapockákat érinti.

A tipikus beteg ülőmunkát végző személy, aki hosszú ideig hajlított helyzetben van, feje előre, háta görnyedt. Ilyenkor a mély nyakhajlítók, a trapézizom alsó és középső része, valamint az elülső fűrészizom (m. serratus anterior) legyengül.

Ellenkezőleg, a lapockaemelők (m. levator scapulae), a nagy és kis mellizom (m. pectoralis major et minor), valamint a trapézizom felső része lerövidül és túlterhelődik.

Előretolt fejtartásban, lekerekített vállakban, a lapockák mobilitásában, zavart légzésben, nyak-, váll- és fejfájdalomban (gyakran feszült természetű) nyilvánul meg.

Hosszú távon az UCS hozzájárulhat a cervicocranialis szindróma, a cervicobrachialis szindróma kialakulásához, és még a felső végtag működését is befolyásolhatja.

Alsó keresztezett szindróma (AKS)

Az alsó keresztezett szindróma általában az ágyéki gerincben, a medencében és a csípőízületekben nyilvánul meg. A UCS-hez hasonlóan az ok a krónikus helytelen megerőltetés, gyakran a hosszan tartó ülés vagy a nem megfelelő edzés miatt.

A lerövidített izmok a csípőizom (m. iliopsoas), az egyenes combizomizom (m. rectus femoris) és a gerincfeszítő izom (m. erector spinae). A has- és a farizmok legyengülnek. A klinikai kép a következőképpen néz ki: az ágyéki gerinc fokozott lordózisa, a medence előretolódása, a törzs stabilitásának gyengülése, az ágyéki régió fájdalma és a csigolyaközi lemezek károsodásának fokozott kockázata.

A terápia alapelvei

Mindkét szindróma kezelése a fizioterápián belül az izomegyensúly helyreállítására irányul a hiperaktív (rövidült) izmok lágy technikákkal történő ellazításával, nyújtással, myofascialis felszabadítással vagy száraz tűvel, a legyengült izmok aktiválásával, különösen speciális gyakorlatok, izometrikus összehúzódások és neuromuszkuláris átprogramozás segítségével.

A terápia célja továbbá a testtartás szabályozása és a motorikus készségek fejlesztése a helyes testtartás gyakorlásával ülve, állva és mozogva. Fontos, hogy a fizioterápia ne csak passzív, hanem különösen aktív legyen.

A keresztezett szindrómák legjobb megelőzése az aktív életmód fenntartása, a kiegyensúlyozott edzésre helyezve a hangsúlyt. A magot erősítő, a mobilitást és a koordinációt javító funkcionális gyakorlatok a napi rutin részei legyenek.

Ugyancsak fontos a munkahely megfelelő ergonómiája, a gyakori szünetek ülés közben, valamint az egyenes testtartás tudatos tartása. A napi rutin apró változtatásai jelentősen befolyásolhatják életminőségét és megelőzhetik a krónikus fájdalmakat.