A test a félelem szorításában: pszichoszomatika a gyakorlatban

Manapság úgy tekintünk az életre, mint egy játékra, amelyben vagy veszíthetünk, vagy nyerhetünk. És ha hiszik, ha nem, ez sokszor csak rajtunk múlik, a ráhangolódásunkon és az élethelyzetekhez való hozzáállásunkon. Eva Kupilíková masszőr és terapeuta a stressz, az izmok és az életérzés kapcsolatáról mesél ma.

Az élet egy ilyen játék. Ha társas játékra van kedve válassza ki a megfelelő csapattársakat, az idő elrepül, és minden lehetséges kudarcot egy kézlegyintéssel elintézünk. Ha fáradt, beteg vagy bármi más módon nincs összhangban a játékkal, az egész eredmény rossz, és maga a játék végtelennek, fárasztónak és kellemetlennek tűnik.

Körülöttünk számos buktatóval kell szembenéznünk, és ha ezt nem tesszük tudatosan, testünk a stresszreakciót választja: szökés, harc vagy fékeződés. Az ideális az, amikor képesek vagyunk nyugodtan és emelt fővel szembenézni a félelmeinkkel, és nem hagyjuk, hogy megijesszenek bennünket. Mert ha az első próba sikerrel jár, tovább mehetünk, feljebb a következő lépcsőkön, a szabadság birodalmába. És minél több ilyen tesztet teljesítünk sikeresen, annál könnyebb lesz a fejlődésünk.

Ha kudarcot vallunk, akkor ismét hasonló szituáció történik velünk, másodszor, harmadszor és addig, amíg be nem bizonyítjuk, hogy képesek vagyunk továbbjutni a játékban.

Az a képesség, hogy felülnézetből nézzük az élethelyzeteket, mosolyogjunk napközben és örüljünk az apró dolgoknak, a legjobb módja annak, hogy mindent kezeljünk, ami jön. Sokszor se nem jó, se nem rossz, ezt az értékelést tulajdonítjuk az eseményeknek. Ha például a nyári esőt nézzük, az a kertészt is megörvendezteti, de aki strandolást tervezett, az rosszkedvű lehet.

Nézzük most meg, hogy a kudarcok milyen nyomot hagynak a testünkben. Ha már ismerjük a negatív érzelmek hatását, egy lépéssel közelebb kerülünk ahhoz, hogy tegyünk ellene. Tanuljuk meg figyelni a túlzottan negatív reakcióinkat, és fokozatosan távolítsuk el őket életünkből.

Szépen a fejtől indulunk

Néhányunknak ráncosodik az arca, ha olyan kellemetlen helyzettel szembesülünk, mint például a napba nézni. Emellett a környezet parancsai szerint is összeszorítják a fogukat és "lépnek". A rágóizmok ilyenkor megmerevednek az összeszorított fogaktól, és rögtön rosszabb a keményebb étel fogyasztása. Az is előfordulhat, hogy éjszaka csikorgatják a fogukat, vagy egy fogorvosi vizsgálat során nehezebben tudják kezelni a szájukat huzamosabb ideig, és a hosszan tartó beszélgetés vagy éneklés kellemetlen lehet.

Ha változtatni akarunk ezen a helyzeten, a tudatossággal kell kezdenünk.
Érzem, hogy összeszorulnak a fogaim, és meglazul az állkapcsom. Például kicsit kinyithatom a számat, masszírozhatom. Erre kezdtem el tanítani a vendégeimet, és tájékoztatni a honlapon minden egészség és masszázs iránt érdeklődőt. Ugyanis az állkapcsomon lévő rágóizmok masszírozása sem segített azonnal, és igazi megkönnyebbülést csak a gyógytorna után éreztem, ahol a hölgy elmagyarázta és megmutatta feszült érzésem forrását.

Nyak csipeszben

A fej hajlítása olyan esetekben, amikor nem bízunk magunkban, és nincs bátorságunk egyenesen a szembenézni, vagy a torkunk összeszorul a félelemtől, különösen kellemetlen izmaink számára a hosszú távú kitettség során.

Íme egy általános szabály minden feszülő izom esetében: Lélegezzen! Egy erőteljes be- és kilégzés segít megszabadulni ún. rázzon le minden félelmet, és szívjon be új erőt a bátorsághoz és az élet eseményeivel való szembenézéshez.

A merevség nem az egyetlen, ami kialakulhat. Valaki anginával és a legyengülés különböző kombinációival is találkozik, például a hangszalagok, a pajzsmirigy, a mandulák, a gége stb.

Érezhetünk szorítást a mellkasban, szorítást a vállakban és égető érzést a lapockák között. Ez felszínes és gyenge légzéssel és hiábavalóság érzésével jár. A stressznek ez a megnyilvánulása arra késztet bennünket, hogy egy labdába gömbölyödjünk, elbújjunk valahova a takaró alá, és azt gondoljuk: "Hagyjatok békén." Amikor a nyaraláson történő napozást ellenpontnak tekintjük, kitárt karokkal fekszünk a takarón, és megpróbáljuk felszívni a sugarakat bőr a lehető legnagyobb területén. Ekkor szabadnak és kényelmesnek érezzük magunkat, izmaink ellazulnak és rendszeresen lélegzünk.

A has is szenvedhet

Néha fájdalmaink vannak a gyomorban vagy a belekben. Néhány összetettebb diéta csak az utolsó csepp a pohárban, hogy kicsorduljon a pohár, és már nagyon rosszul vagyunk.

A köldök körül is vannak izmok, amelyek befeszüléssel reagálnak a stresszre. Eleinte csak feszült helyzetekben, később, amikor ezek a helyzetek gyakoribbak, az izmok folyamatosan összeszorulhatnak, és már nem tudjuk ellazítani. Az elakadás normális állapottá válik számunkra.

Vannak, akik a záróizmokban, leggyakrabban a vastagbélben érzik a szorítást. Folyamatosan nyomják őket, nehogy tudtuk nélkül elmenjen valami. De aztán amikor el kell engedniük, az nem működik. Idővel ezek az izmok "elfáradhatnak", és a működésükbe vetett bizalom megbénulhat.

A végbélnyílás záróizmának ügye mindennek a kilépéséhez kapcsolódik, amire nincs szükségünk - vagyis az étrend többi részéhez, amelyből minden szükségeset felhasználtunk. A vele kapcsolatos nehézségek esetén pedig úgy ítélhetjük meg, hogy az adott egyén nem bocsát meg, vagy nem enged el abból, amire már nincs szüksége. A záróizmokkal együtt gyakran a farizmok is merevek, ezt viszonylag könnyű felismerni egy masszázs során. A vendégeknek olyan szűk és kemény "gerezdjei" vannak, hogy könnyítésként azt mondom nekik, hogy akár diót is törhetnek rajta. Ezért elringatom őket, hogy ellazuljak és elengedjék a szorítást.

Lábak, a támaszaink

Testünk egy másik reakciója a súlyos fájdalomra a boka és a lábfej megcsavarása. Ha valami elviselhetetlenül fáj, megszorítjuk a lábakat és feszülten összehúzzuk a láb megfelelő izmait.

Masszázs közben a vendégek azt mondják a fájdalomról: "Nem számít, kibírom". Egyértelmű választ hallanak tőlem: "Ne kapaszkodjon semmibe, ellenkezőleg, engedje el." A feszültséget és az ebből fakadó fájdalmat ebben az esetben nem lehet kibírni. Éppen ellenkezőleg, a felmerült feszültséget ki kell lélegezni és el kell engedni. És ha a fájdalom túl erős, akkor jelezze. A masszőr csak addig masszírozzon, amíg a fájdalmat az adott vendég kellemesnek értékeli. A masszázs csak így segíthet a vendégnek.

A feszültségnek a testünkön számtalan megnyilvánulása lehet. Fontos, hogy kellemetlen helyzetekben észrevegyük, mi történik a testünkben, és próbáljuk ezeket az érzéseket átlélegezni. Felismerni, hogy a belégzéssel új levegő, erő és könnyedség áramlik belénk, másrészt kilégzéssel minden felesleges távozik és ellazulás következik be.

Könnyű ezt mondani, de tovább tart megtanulni. Sokszor az első lélegzetvételre sem múlik el a feszültség, de ha nem kezdi el, akkor nincs mit javítani. Minden nap elmondhatja magának: ma megcsinálom. Ma észre fogom venni a testem összehúzódását és kilélegzem és tudatosan kiengedem a feszültséget.

Néha olyan dolgok történnek az izmainkkal, amelyek rögeszmés gondolatok következményei. Ezek tolakodó gondolatok, amelyek állandó ismétlésre kényszerítenek bennünket. Ez lehet az unalom vagy a feszültség pillanataiban, például a gyerekek valamilyen dallam ritmusára lélegzenek, vagy valamilyen ritmusban csikorgathatják a fogukat vagy összeszoríthatják az állkapcsukat.

A kényszeres gondolatok úgy is megnyilvánulnak, mint a lábak kilengése, és feszültséget keltenek a különböző izmokban. Jó, ha megtanulja tudatosan ellazítani az izmokat, például meditáció közben. Tudatosan lélegezzen, engedje el a tolakodó és a nem kívánatos gondolatokat, és irányítsa a kívánatos gondolatokat, hogy segítsenek a légzésben. Hogyan kell ezt csinálni, a publikációimban foglalkozom ezzel.

Tanulja meg, hogy bármi lehetséges, amit el tud képzelni. Tehát kezdje el programozni a gondolatait, hogy gyakorlatilag bármit kezeljen. Ne féljen nekikezdeni, fokozatos apró sikerekkel önbizalmat nyer, majd fokozatosan hangolódik a tökéletességre. Minden apró siker első lépés a test és a lélek szabadsága felé vezető úton.

Eva Kupilíková