A láb rehabilitációs diagnózisai 2: a lúdtalp (lapos láb) kivizsgálása és a kinezioterápia

A lábdiagnózisról szóló cikk első részében elmagyaráztuk a propriocepció elméletét és azt, hogy a nem megfelelő cipő hogyan okozhat problémát. Ma együtt nézzük meg a rehabilitációs folyamat gyakorlati részét, ami a helyes diagnózis megállapítása és az azt követő mozgásterápia.

A beteg kivizsgálása

Az aspektus, vagyis a nézéssel történő vizsgálat érdekel minket először. Álló helyzetben alaposan megvizsgáljuk a beteget. Mezítláb értékeljük a sarok, lábfej, lábujjak helyzetét, súlyeloszlását a lábfejen, duzzanatot, deformitásokat és bőrelváltozásokat (nyomások, száraz, kipirosodott bőr stb.).

Lapos láb esetén a lábboltozatot tartó izmok legyengülnek, így a mediális ív csökkenésére vagy teljes eltűnésére számíthatunk. A keresztben lapos lábfejet a lábközépcsontok fejei közötti harántív csökkenése okozza, nőknél például a magassarkú viselése lehet az oka.

Hosszanti lapos lábfejnél a láb belső oldalán a hosszanti ív ellaposodása tapasztalható. A tünet a sarok valgus pozíciója, ami a boka-, térd- és csípőízületek nem megfelelő terheléséhez vezet, sőt a gerincoszlop rossz helyzetéhez is vezethet.

A palpáció, az érintéssel történő vizsgálat során elsősorban a mellső láb, a bokaízület és a lábfej területén lévő lágy struktúrákra figyelünk. Figyeljük meg alakjukat, rugalmasságukat, izomtónusukat, érintkezési reakciójukat, duzzanat jelenlétét és szöveti hőmérsékletüket.

Lágy nyomással megvizsgálják a bőr alatti szövetben jelenlévő változásokat, a Leube-Dicke algák is szolgálatot tesznek majd. Végül, de nem utolsósorban elvégezhetjük a Véle tesztet is, amikor a pácienssel előrehajolva mérjük fel, hogy a súlypont előretolásakor megjelenik-e az ujjak hajlítása. Ha nem jelenik meg, vagy minimális, akkor ennek a reakciónak a megszűnéséről beszélünk.

Gyakorlatok lúdtalpra

Számos fizioterápiás módszer létezik a lúdtalp (lapos láb) befolyásolására. Ezek egyike a már említett szenzomotoros stimuláció, melynek célja a lehető legjobb mozgás a lehető legkevesebb agykérgi kontroll mellett. Ma közelebbről megvizsgáljuk ezt a módszertant.

A szenzomotoros stimuláció vagy a Freeman-módszer az elveszett proprioceptív és exteroceptív jelek újra aktiválására törekszik. A proprioceptív gyakorlatok hozzájárulnak az egyensúlyi állapot fenntartásához, és ezáltal a teljes mozgásrendszer tökéletes összjátékához.

De menjünk egyenesen a gyakorlathoz. A stimulációt célszerű úgy kezdeni, hogy a talp bőrreceptorait szúrós labdával masszírozzuk a szőnyegen.

A terápiában elsősorban a "kis láb" nevű gyakorlatot, korrigált állást vagy instabil felületen végzett gyakorlatokat alkalmazunk. Ezen kívül a hengeres és gömb alakú szelvényeket segédeszközként használják.

A kis lábbal izolált összehúzódást szeretnénk elérni a m. quadratus plantae az ujjhajlítók segítsége nélkül. A lábnak csak három pontja érintkezik a szőnyeggel, ezek a sarok, a láb külső széle és a lábujjak alatti rész. Ezeken a pontokon maximálisan felhalmozódnak a mechanoreceptorok.

A kis láb edzését függőleges helyzetben a medence szélességében kezdjük. Kérjük meg a beteget, hogy húzza össze a lábát. Az izolált összehúzódás azt jelenti, hogy csak az előbb említett izmokat próbáljuk megdolgoztatni. quadratus plantae más izmok bevonása nélkül. Ebből a pozícióból megpróbáljuk a súlypontot 5-10 cm-rel előre mozgatni, miközben folyamatosan megtartjuk a kis lábat. A térdízületek enyhe hajlításával, a súlyponttal előre haladunk függőleges helyzetbe is. Többször megismételjük.

Az alapok elsajátítása után utólag módosíthatjuk a gyakorlatokat az instabil felületen, egy végtagon, guggolásban vagy különféle testtartási helyzetekben. Figyelünk a gyakorlat végrehajtása során előforduló leggyakoribb hibákra, amikor a beteg nem tartja meg az alaphelyzetét, nem alaposan és koncentráltan végzi a gyakorlatot, elfelejti a többszöri ismétlést, vagy a törzs mozgatásakor a sarok elválik a szőnyegtől, a lábujjak be vannak hajlítva, vagy a beteg egész testében előre hajlítást végez előre mozgás helyett.

A lúdtalp, vagyis a lapos láb rehabilitációs folyamatában nem hiányzik a helyes járás, a lábujjakon, a sarkokon vagy a láb szélén való járás, a lábujjak közötti tárgy megfogása és mozgatása stb. Ezenkívül a mobilizáció és a Lewit féle lágy technikák alkalmasak a terápia kiegészítésére.