A masszőr emberi formája

Különböző iskolákban és intézményekben oktatják a masszázs területéhez kapcsolódó szakmai ismereteket. Számtalan tanfolyamra, iskolába lehet járni, de nem csak a mesterség ismerete teszi mesterré a mestert, különösen a masszázsban. Természetesen az alap, hogy tudjuk, mihez nyúljunk és milyen nyomással. De hogyan kell eljárni olyan helyzetben, amikor valamit túlzásba viszünk és túl sok erőt fejtünk ki, vagy a vendég elsírja magát az érintés hatására, mert az izomblokk feloldásával a psziché is felszabadul, ezt sokszor nem tanítják meg.

Kommunikálni és keresni

Kezdő masszázsterapeutáknak tartott tanfolyamaimon gyakran hangsúlyozom a vendéggel való kommunikáció szükségességét. Megkérdezem, hogy rendben van-e, amit csinálok. Azok a helyek, ahol a masszázs kevésbé kellemes, gyakran összefüggenek, például a kínai orvoslás szempontjából.

Röviden: megkeresem a vendég kényelmetlenségének okát, és megvizsgálom, hogy az izmokkal vagy inkább a szervekkel van-e összefüggésben. Igyekszem nem egy érintésből és egy konkrét helyből levonni a következtetéseket, hanem figyelembe veszem az izmok, ínak, csontok állapotát, meridiánpályákat, reflexológia pontjait is. A SU-JOK szerint még figyelembe vehetném a szerveket, de ez konkrétan számomra nagyon zavaró lenne. Mert a SU-JOK és a reflexterápia szerinti szervek néha mások.

Tisztelni a vendéget, mint egyedi lényt

Visszatérve a masszőr emberi oldalához, fontos, hogy a vendégeket egyedi egyéniségként kezeljük. Egyes megközelítések mindenkit ugyanabba a zsákba dobnak, miközben kényelmetlenségünk oka nem mindig egyértelmű. Valahányszor kényelmetlenséget okozok a vendégem számára egy izom masszírozása vagy lazítása céljából, mindig azt mondom: „Figyeljen rám. Kell, hogy kicsit fájjon, de nem annyira, hogy ne lehessen kibírni. Otthon simogathatják, és ha ez elég lenne, akkor nem lenne itt. Most egy kicsit meg kell nyomnom, hogy szétmozgassam a merevséget.

De ha túlságosan fogom nyomni, a vendég bekeményedik. Lehet, hogy tud alatt, de már nem működik együtt velem. Csak csendben szenved, és várja, hogy abbahagyjam, míg kellemetlen fájdalom csillapodik. Ezért van szükségem a visszajelzésre a vendégtől, és ez alapján nyomom vagy fejezem be a tevékenységet az adott helyen. Ha valami fájdalmat okozok, elnézést kérek. Semmi bonyolult, csak egészséges tisztelet kérdése.

A vendégek azt mondják, csak fusson át rajta, én kibírom. Nem azért vannak itt, hogy kibírják. Azt mondom nekik, hogy nyugodtan elengedhetik, mert az volt az, hogy sokáig (tűrtek) valamit, ami a kezeim alá hozta őket. Benntartják a feszültséget, fájdalmat, szomorúságot, ... És ezek "elbújnak" az izomba vagy a szervbe.

Amint feloldom ezt a feszültséget, a vendég sírva fakadhat. Hirtelen az ember el tudja engedni azt, ami akadályozta, és akkor végre nyugalom van. Nagyon ritkán fordul elő, de fontos tudni róla, és reagálni kell rá. Masszőrként csak azt mondhatjuk, hogy minden rendben van, kínáljunk papírzsebkendőt a vendégnek, hallgassuk meg a mondanivalóját, és hacsak nincs továbbképzésünk például a pszichoterápia területén, ne "furakodjunk" túl sokat az érzelmeibe.

Jó, hogy megkönnyebbülésre került sor. A könnyek által felszabadult valami a lélekből és ez az első lépés a változás felé. A vendégeknek gyakran bocsánatot kérnek a könnyeikért, ezért nyugtassuk meg őket, hogy nincs semmi baj. Hogy minden a masszázsszalonban marad, és nekik és Önnek már nem kell ezen gondolkodni. Megtörtént és elmúlt.

Minden a masszázsszalonban marad

A pletyka és a rágalmazás nem tartozik a masszázsszalonba. Néha úgy tűnik, semmi gond, de sokszor elfajul a beszélgetés, és olyan témához kerülünk, amellyel nem is akartunk foglalkozni. A vendégek ekkor nem biztosak abban, hogy legközelebb nem ők lesznek a kommunikáció célpontjai a masszázsszalonban.

Az egyik vendág azt mondta nekem, hogy az orvosnak majdnem olyannak kell lennie, mint a papnak. Nyugodtan elmondhatjuk neki a gondjainkat, és ő megpróbál segíteni rajtunk. Legalább egy szóval vigasztalni minket, és próbálni megoldást találni. Ma is érzem a masszírozás foglalkozásom során. Mondhatom, hogy munka, de néha küldetésnek érzem. Ha szívvel és szeretettel dolgozik, az érintésedből megtudhatja.

Minden masszőrnek megvan a saját kézírása. Ahogy az első osztályos tanuló megtanul írni, és az általános iskola után már "szétírt keze" van, és a betűjét a kézírásáról lehet felismerni, úgy a masszőr is megtanul tenyerével olvasni a vendég testéről. A tanfolyamokon azt mondom a kollégáimnak: "Ha nem tudja, csukja be a szemét." Olvassa a tenyerével, hogy mi van alatta.” Ha hunyorog, vagy becsukja a szemét, és lassan és alaposan végig futtatja a kezét a vendég izmain, az érzékenysége megnő, pontos lesz, érintése pedig kellemes lesz a vendég számára. Még ha fájna is, keze kegyelme elsimítja a fájdalmat, amit talál.

Minden olyan munka, amit szeretettel végez, megszűnik munkának lenni, és szórakozássá válik.

Eva Kupilíková, masszőr és terapeuta